Job 21

1Felelt Jób és mondta: 2Hallva halljátok szavaimat s ez legyen vigasztalástok. 3Tűrjetek el engem, majd én beszélek, s miután beszéltem, gúnyolódhatsz! 4Vajon embernek szól-e az én panaszom, avagy miért nem volnék türelmetlen? 5Forduljatok hozzám, iszonyodjatok el s tegyétek kezeteket szátokra! 6Hisz, ha rágondolok, megrémülök, s borzadály fogja el testemet. 7Miért élnek a gonoszok, megszilárdulnak, meg is erősödnek vagyonban? 8Magzatjuk bizton áll előttük, velök, és ivadékaik szemeik előtt. 9Házaik csupa béke, félelem nélkül, és nincsen rajtuk Isten vesszeje. 10Bikája hág s el nem vetél, tehene ellik és nem szül idétlent. 11Kieresztik, mint a juhokat, gyerkőczeiket, és gyermekeik ugrándoznak. 12Énekelnek dobszó és hárfa mellett s örülnek a fuvola hangjánál. 13Jóban végzik el napjaikat a egy pillanat alatt az alvilágba szállanak alá. 14Pedig mondták Istennek: Távozz tőlünk s útaidat megismerni nem kívánjuk; 15mi a Mindenható, hogy szolgáljuk őt, s mi hasznunk lesz, ha imádjuk őt? 16Lám, nem kezökben van javuk, – a gonoszok tanácsa távol legyen tőlem! 17Hányszor alszik ki a gonoszok mécsese, és jön reájuk szerencsétlenségök, midőn részeket oszt ki haragjában! 18Lesznek olyanok, mint szalma szél előtt s mint polyva, melyet elragad a vihar. 19Isten majd gyermekei számára teszi el jogtalanságát. – Fizessen neki magának, hogy érezze; 20saját szemei lássák vesztét és a Mindenható haragjából igyék! 21Mert mi dolga van ő utána házával a hónapjainak száma után, melyek neki rendeltettek? 22Istent lehet-e tanítani tudásra, őt, ki a magasakat is ítéli? 23Emez teljes épségében hal el, egészen gondtalan és boldog; 24sajtárai telve voltak tejjel és csontjainak veleje üde. 25Amaz pedig keserű lélekkel hal meg és nem élvezett a jóból: 26Együtt a porban feküsznek és féreg fedi el őket. 27Lám, ismerem a ti gondolataitokat a a fondorlatokat, melyekkel erőszakot míveltek ellenem. 28Midőn mondjátok: hol van a hatalmasnak háza és hol a gonoszoknak sátra, lakása? 29– nem kérdeztétek-e az úton járókat, hisz az ő jeleiket nem ismerhetitek félre: 30hogy a szerencsétlenség napjára tartatik fenn az, a ki rossz, a harag napjára vitetik el? 31Ki mondja meg neki szemébe az útját, s a mit cselekedett, ki fizeti meg neki? 32Hisz ő a sírkertbe vitetik és a sírhalom fölött virraszt; 33édesek neki a völgy göröngyei, és ő utána húzódik minden ember, s őelőtte számtalanok. 34Hogy vigasztaltok hát engem hiábavalóval, hisz válaszaitok – a mi marad, hűtelenség!